Néha elgondolkozom, hogy elég nagy kár, hogy az én életemben nem volt elég zöld szoba, raszta tincs, napsütésben nevetés, de aztán rájövök, hogy most is egy zöld szobában ülök, egy pár raszta tincs ott volt már mellettem, és eszembe jutnak azok a napok, amikor nevettünk a napsütésben. Tessék érezni a rejtett tartalmat.
És tudod mit? Talán azok, ők nem voltak benne az életemben (legalább is nem úgy és nem eleget), de tudok nevetni és van apukám és anyukám és cicáim és vannak lehetőségeim, hogy még szebbé tegyem az életet. És ilyenkor oktalanul is, de úgy érzem, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, és nem tudok nem mosolyogni. És ez jó, és ezért hálás vagyok! Mindenért hálás vagyok. Felsorolni sem lehetne azt a sok-sok dolgot.
De ezek közül az egyik legjobb az a tudat, hogy mindig lehet olyan ember, aki iránt úgy érezhetsz. Tudod, úgy. És bármi legyen is ez, bármi legyen is belőle, most van ilyen ember. Legyen továbbra is!
És persze: Matisyahu!
hangulat: Matisyahu - Miracle
2013.01.17. 19:33
Mert hálás vagyok!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr176040954
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.