I got to be true to myself!

Újra május (hát igen, még éppen), szóval gyorsan összefirkantottam egy listát a kedvenc előadóimról. Most csak az újakról írtam, meg azokról, akikről tavaly még nem vagy nem eleget. Csoportokra is osztottam őket, így talán jobb. A régi kedvencekről most nem írtam, megkapták már a magukét, szerintem.

A "szent" bandák:
Anti-Flag
Blink-182
The Clash
Rancid
Rise Against
Ácsi, a Rise Against-ről még nem is írtam. A tavalyi listán még rajta sem voltak, azóta meg be is kerültek a szent bandák közé. Hát igen, ez történik, ha egy bandának vegetáriánus környezetvédő békeharcos tagjai vannak.

Magyar előadók:
Magna Cum Laude: Évek óta ismerem őket, anya különösen szereti is őket, és vannak nagyon jó számaik, amiket én is szívesen hallgatok, amikor olyan kedvemben vagyok. Na meg hozzájuk is tartozik egy jópár emlék, főleg az erdélyi utainkról anyával.
Kowalsky meg a Vega: A nyáron kezdtük el hallgatni parton, és sokat hallgattam, amikor apával utazgattunk. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó, olyan békés, és a szövegeik is nekem valóak.
Irie Maffia: Magyarország egyik legjobb bandája, hát miért nem világsztárok? Szerencsére külföldön is sokan ismerik őket. Kell róluk mondanom valamit? Igazi életérzés. Persze számomra csak abban a bizonyos hangulatban.
Paddy and the Rats: A tavalyi listán rajta sem voltak Paddyék? Ez meg hogy lehet? :D Imádom őket. Ők a magyar Flogging Molly, de nem olyan utánzós értelemben, hanem olyan értelemben, hogy a két banda tökéletes harmóniában tudna együtt játszani egy füstös kocsmában.

Punkok (Nem sok punk banda van, akiket az utóbbi egy évben szerettem meg, de jöjjön most pár):
Propagandhi: Igazi anarchista punk banda. Nem tudom, miért nem ismertem őket eddig. A 14 éves énem valószínűleg hisztériás rohamot kapott volna tőlük, mert még most is érdekes dolgokat hoznak ki belőlem, amikor már nem vagyok oda annyira a törjzúzz-lázadáshoz. De egy olyan szám, mint a "Stick that fucking flag up your goddamn ass, you sonofabitch", még most is behálóz.
Descendents: Ez egy olyan banda, amiről én évekig azt hittem, hogy egy tök durva underground hardcore banda, amiért az őspunkok odavannak, de most, hogy megismertem őket, rájöttem, hogy tökre élvezhető, néha már-már dallamos punk rockot játszanak. A szövegeik meg nevetségesek. Mármint hilarious, nem ridiculous.
Pat the Bunny és a bandái: Úgy, mint Wingnut Dishwashers Union, Johnny Hobo And The Freight Trains, Ramschakle Glory... Pat a legnagyobb anarchista, igazi egyéniség, egy híres ember, aki elzárkózik a nyilvánosságtól. Sajnos nem is tudok sokat róla, de az is elég, amit a zenéjéből megtudok. Hogy egy csupaszív lázadó.
Dropkick Murphys: Ha már az ír punk zenénél járunk, megemlíteném őket is. Nem sok számukat hallgattam még, de ennek talán csak a lustaság az oka. Az eddigiek közül mindegyik tetszik. Hasonlítanak paddyékre és mollyékra, de náluk talán még punkosabban tolják.
New Found Glory: Na, annyira nincs is kevés. A 4 az már tök jó. A NFG annyira tipikus pop-punk banda, hogy az emberek jobb esetben a föld alá bújnak, amikor megtudják róluk, hogy ilyet hallgatnak. De én szeretem. Nem sok számukat hallgatom, de már megint csak az a lustaság. De jó érzéssel tölt el, ha hallgatom.

So-called hippies (Oké, ez azt jelenti, hogy én hippinek hívom azt a stílust, ami a következő bandákban közös):
Colbie Caillat: Őt is ismerem már pár éve, de csak pár számát hallgattam, az elmúlt egy évben viszont jobban belemerültem a dalaiba. Mondjuk most sem hallgatom túl gyakran, de amikor olyan szerelmes/nyugis hangulatban vagyok, akkor tökéletes.
Taylor Swift: Szegénykéről annyi rosszat hallottam mostanában, hogy normális esetben el kellett volna gondolkoznom rajta, hogy tényleg szeretem-e, de az az igazság, hogy nem érdekel a magánélete, a zenéjét viszont szeretem. Pont.
Jason Mraz: Évekig énekeltem törhetetlen lelkesedéssel az I'm Yours című számát, de csak pár hónapja kezdtem el hallgatni a többi számait. És jól is tettem, annyira vidám és életteli zenéje van, imádom!
Jason Castro: Tavaly csak a lista végére, a felsorolásba került be, de nem tagadhatom, hogy nagyszerű számai vannak, amik mindig jobb kedvre derítenek. A hangja számomra nagyon hétköznapi, mégis oda vagyok érte. Meg a szemeiért is. Meg a hajáért.
Matisyahu: Őt is jó ideje ismerem már, talán nem egy éve, mert a tavalyi listára nem került fel. De most itt a helye, mert imádom. Annyira bejön ez a kicsit pop-os, kicsit reggae-s, kicsit keleti stílus.
Rusted Root: Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen a hippie zene, hamarabb mondanám a Rusted Root-ot, mint a Doors-t vagy a Pink Floydot. Nagyon szeretem, olyan természetes* és békés. Ha olyan a hangulatom, (és az jó), akkor nagyon szívesen hallgatom őket.
Angels & Airwaves: Hihetetlen, hogy csak tavaly nyáron szerettem meg őket... A tavalyi listán épp csak említést tettem róluk, most meg a kedvenc bandáim között vannak. Igazából ódákat tudnék zengeni erről a bandáról, ha tudnám, hogy fejezzem ki azt a sok-sok érzést, ami bennem van, amikor őket hallgatom. Talán egy szóval tudnám a bandát és az érzéseimet jellemezni, de még ez sem tökéletes a számomra: földöntúli.
John Lennon: Soha nem gondoltam volna, hogy ő ide egyszer fel fog kerülni, de az az igazság, hogy neki itt helye van. Mert ő John Lennon. Ennyi.
Beatles: Ha már Lennon, akkor Beatles, természetesen. Írhatnám azt is, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ők itt lesznek. De hát ők a Beatles! Amit csinálnak, az jó és kész. A Let It Be pedig olyan sokszor segített nekem, hogy csak na.
Irma: Róla nem írtam tavaly? Pedig annyira szeretem. Olyan természetes, egyszerű. A hangja tipikus "szép" hang, megnyugtató és fületgyönyörködtető (igen, az). Azt pedig hadd emeljem ki, hogy nagyon tehetséges, maga írja a számait, gitározik és dobol is.
John Butler Trio: Pár hete mutatta bátyám, és egyből beleszerettem. A Fire In The Sky-t rongyosra hallgattam. De most komolyan, miért nem hallgatom meg az összes számát azon előadóknak, akiknek ennyire bejön a zenéjük?
Kings of Leon: Már 2010-ben is a 3 kedvenc bandám között volt, hihetetlen. Az énekes hangjáért még mindig odavagyok. Az Only By The Night albumot pedig imádom hallgatni, amikor éjszaka utazom, és közben látom a városi fényeket. Szerintem erre lett kitalálva. A Come Around Sundown album pedig akkor tetszik különösen, amikor hegyekben vagyok, vagy csak oda képzelem magam. Hát igen, ilyen is van. Mindenesetre az utóbbi a természetes zene.
Mumford & Sons: Ha már természetes zene... Ez az indiefolk banda az egyik legnagyobb kedvencemmé nőtte ki magát az elmúlt pár hónapban. Megint annak a tipikus esete, amikor nem tudom elmondani, hogy miért imádom ennyire, egyszerűen csak oda vagyok érte, amikor hallgatom, úgy érzem, hogy ez a legjobb zene, amit valaha ember csinált.

*természetes: Szerepelt párszor itt fentebb ez a kifejezés. Nem a szó szerinti jelentésére kell gondolni, hanem arra a hangulatomra, amikor ezeket a "hippi" bandákat hallgatom. Amikor legszívesebben megmásznék egy hegyet, megfürödnék egy patakban vagy megölelnék egy fát.

Egyéb:
No Doubt: Na igen. Ritkábban hallgatom őket, mint kellene. Pedig Gwen igazi egyéniség, még most 43 évesen is. Az új albumuk annyira nem tetszett (bár csak felületesen hallgattam bele), a régi zenéik nagyon jók. És persze a Settle Down, ezt talán kicsit túl sokat is hallgattam.
Eliza Doolittle: Emlékszem még, amikor tavaly nyáron valamelyik külföldi zeneadó ment a nappaliban, mi pedig bátyámmal épp ott voltunk, amikor felcsendült a Pack Up című szám. Bátyám megjegyezte, hogy tök Amy Winehouse-os, és emiatt - meg mert én is egyetértettem vele - rákerestem Youtube-on, és azóta készséggel hallgatom őt is. Különleges a zenéje, a stílusa, így az egész karaktere.
Duffy: Szeretem a zenéjét ennek a csajnak, bár van pár olyan száma, ami kicsit nyomasztó hangulatú nekem, de akkor sem tudnék rosszat mondani róla. Nagyon jó hangja van, és különlegesek a zenéi. Jó, egy kicsit Amy Winehouse-os, de szerintem pont ezt szeretem benne.
Gabriella Cilmi: Feladtam magamnak a leckét, amikor felfirkantottam a neveket erre a listára. Nem tudom, mikor hallgattam őt utoljára, de akkor biztos annyira tetszett, hogy egyből felírtam őt is. Ez persze nem meglepő, állati hangja van, és tetszik a zenei stílusa. Kicsit Winehouse-os.

Régi kedvencek, akiket még most is hallgatok:
Amy Winehouse, Bob Marley, SOJA, Specials, Alanis Morissette, Dollyrots, Girl in a Coma, Skints, Cure, Bohemian Betyars, Gogol Bordello, Flogging Molly, Black Flag, Sex Pistols, PiL, Distillers, Spinnerette, Ska-P, Tim Armstrong, Joe Strummer & the Mescaleros, Ladánybene 27, Rúzsa Magdi, Balkan Fanatik, Cockney Rejects, White Wives, Ramones, Amy Macdonald, Superheavy, Boxcar Racer, +44, Oasis, Damian Marley, Ziggy Marley, Avril Lavigne, Supernem, Mellow Mood, Bruno Mars
Aláhúztam azokat, akiket nagyon szeretek vagy mostanában nagyon gyakran hallgatok.
A tavalyi listán szereplők közül gyakorlatilag mindenkit szoktam még hallgatni, csak van, akit ritkábban. Az új kedvencek mellett azért mindig marad hely a régieknek is.