És akkor jöjjön egy olyan bejegyzés is, ami már régen volt. Amiben leírom, hogy mi a franc van velem mostanában, azon kívül, hogy folyamatosan a szerelmen filózok. Jól vagyok, lekopogva. Leérettségiztem németből. 5-ösre. Betöltöttem a 18-at. Felnőtt lettem. És megismertem egy pár embert, akik visszaadják a reményt. Mert annyira sok jó fej ember van, olyanok, akik hasonlítanak rám. És én minél többet meg akarok ismerni belőlük! Igyekezni is fogok.
Vasárnap pedig utazom Erdélybe. Már vagy egy éve erre várok... Remélhetőleg elmegyünk kirándulni, túrázni. Hegyeket akarok látni megint, Gandalf, hegyeket! Fotózni akarok. Érezni, élvezni akarom a természetet. A friss levegőt. A csendet. Olvasni akarok egy fa alatt többszáz méter magasan. Békét akarok és nyugalmat. Erdély pedig tökéletes hely erre, nem?
Ha minden igaz, elmegyünk fesztiválozni is. Egy igazi fesztiválra. Kolozsvárra. Hát mi lehet ennél jobb? Fura lenne élőben látni Marky Ramone-t, tinédzser éveim kedvenc, legendás bandájának dobosát. De nagyon örülnék neki.
Augusztusban pedig dolgozni fogok. Annyira durva. Örülök neki, mert így vehetek majd új biciklit, de azért sajnálom, hogy a nyaram utolsó hónapját munkával fogom tölteni. De szerencsére ott lesznek a hétvégék, amiken még ki lehet bontakozni. Csak igazából augusztusban kell ráállni igazán a pihenésre, mert aztán jön a legnehezebb évünk. A szalagavató, érettségi, ballagás. Istenem, már itt tartok? Pár éve még olyan távolinak tűnt. A furcsa pedig az, hogy így, 18 évesen az egyetem és a felnőttkor már nem tűnik távolinak. Ami megrémiszt. Mindez annyi felelősséggel jár, és még nem érzem úgy, hogy fel vagyok rá készülve.
Most még csak a Nana zenéit hallgatom beleéléssel. De majd ez is változni fog, gondolom.
hangulat: Olivia Lufkin - Shadow of love
