Holnap reggel indulunk Erdélybe egy hétre, és tök fura, ugyanis már évek óta nem mentem el otthonról ilyen sokáig. De nagyon örülök, hogy megyünk, nagyon kell már ezek után a stresszes napok után. Csak az a baj, hogy még mindig ideges vagyok, és az is maradok még jó ideig szerintem, és nem tudom, hogy hogy fogom tudni így élvezni ezt a nyaralást. Igyekszem mindent kizárni a fejemből, igyekszem lenyugodni, de nagyon nehezen megy. És ez a stresszelés csak ront a helyzeten...
De mostmár tényleg megpróbálom élvezni az ottlétet, a nyár hátralevő részét, a munkáig hátralevő szabadságot... Már kevés van. Csak ne kellene idegeskednem, istenem... De amíg ott leszek, addig csak a nyugalomra fogok koncentrálni. Itthon pedig próbálom majd élvezni az életet. Legalább mostanában eljárunk kocsmázni, és ez jó. A múltkor ott volt ő és ő, tegnap pedig ő és ő. Azta!
A legfontosabb most, hogy ne történjen semmi rossz. Utána kigondolom a többit.
