I got to be true to myself!

néni meg a bácsi elmentek halászni
jól van na, nem mondtam én semmit :D:D meg van az új blog, tegnapi napom felét elbasztam rá, meg a mainak is egy részét, talán még meg is érte :D ide talán kiírom annak a ímét, mert ezt úgy sem látogatja senki, viszont oda nem írom ki ezt, mert nehogymár valaki ezt olvasgassa kéremszépen :D amúgy semmi történés, mármint még a tegnapi bejegyzés előtt történtek dolgok, de azokról majd csak akkor írok, ha sikerülnek is :D meg eszembe jutott, hogy még történtek durva dolgok, de azt meg már végképp nem írom le :D:D
amúgy a bejegyzés címe: soha nem bírtam az ilyen bandákat, de ez a szám tényleg nagyon tetszik. oliver sykes-t mindig is rühelltem, igazából csak meg kell hallgatni mennyire tehetségtelen a metalcore-hoz :D:D de a chelsea smile -ba tényleg szerelmes vagyok :D ha meg már itt vagyunk, akkor egy másik számukba is szerelmes vagyok a the sadness will never end -be. ehhez a szenvedős számhoz már illik a hangja, és engem leginkább csak az fogott meg benne :D amúgy kicsit durva, hogy tegnap elkezdtem egy  kritikás blogot, és már itt is azt írogatom, de mindegy :D majd lehet, hogy írok egy bring me the horizon-os kritikát.
amúgy rájöttem, hogy tök jó lenne újságírónak lenni. már régóta tervezgetem, de azt csak olyan pénzkeresésnek gondoltam, de rájöttem, hogy még élvezném is :D