I got to be true to myself!

Azon gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy anno 12 évesen miért nem írtam le a gondolataimat úgy, mint most... Már akkoriban is voltak különleges gondolataim - jó, inkább akkor voltak, mint most, aminek már megint nem értem az okát. Talán annyi lehet, hogy akkoriban többet voltam egyedül, többet gondolkodtam, elvesztem a punk zenékben és teljesen belemerültem a témába. Ma már több időt töltök más elfoglaltságokkal, más, nem csak punk zenét is hallgatok, például reggae-t, amivel nincs baj, de sok hülye zene került fel mostanában a lejátszási listámra. Ezen változtatni kellene.
Ma viszont újra elgondolkoztam egy kicsit a dolgokon. Már évekkel ezelőtt is éreztem úgy, hogy a 70-es évekbe vágyom, hogy akkoriban akarom élni a tinédzser éveimet, mondjuk Londonban. Izgalmas lehetett végignézni az egészet. Belegondolva, ha akkor lettem volna ugyanaz a személy, mint most, biztos máshogy alakult volna az életem, mert máshogy alakítottam volna, mert máshogy TUDTAM volna alakítani... Na de mindegy, ilyenen kár filózni. De az biztos, hogy a 21. század az már szinte egy fertő, undorító, elkorcsosult, ma már minden divat, és már egyedi sem lehetsz.... Ma már divat egyedinek lenni... (Igen, basszák meg a hipsterek! Utálom őket. Az összeset. Utálok mindenkit, aki követi ezt az egyediség-divatot.) Az ilyesmi fel tud húzni... Nem elég, hogy a politika, a környezet elcseszett, a zenék elcseszettek még az öltözködésed sem lehet egyedi. És mennyire szar, hogy szinte nincsenek is olyan emberek, akiket én érdemesnek tartok a levegővételre. De komolyan. Elszívják a levegőt a normális emberektől. Ennyit a raszta filozófiáról...