I got to be true to myself!

Nemrég azon gondolkoztam, hogy a nagy nyári változásom kicsit visszafordult, aminek következtében kezdek visszavedleni a tavalyi énembe, akit kevésbé szeretek, mint aki a nyáron voltam. Egy kósza pillanatban eszembejutott, hogy mennyi különbség van a nyári énem és a mostani énem között, ha mondjuk összehasonlítjuk július 6. estéjét a ma estével.
Július 6-án találkoztam a rasztákkal, mondhatni a nagy álmom vált valóra, ott volt az álompasi, igen, az álompasi és az öccse, E. És ott helyben beleestem az álompasi öccsébe. Még csak véletlen sem Pp-be. Az egész történet egy tündérmesének tűnt, akkor ott helyben pedig nem hittem el semmit az egészből, a föld felett jártam egy méterrel. El kellett raknom a 2 cigisdobozt is, hogy másnap tudjam, ez az egész tényleg megtörtént.
Ma meg itt vagyok betegen, egész nap fuldokoltam, a fejem sokszor majd' szétszakad, életkedvem nem a legjobb szinten van, de suliba legalább nem kell mennem a héten. A legdurvább, hogy tudom, hogy amiatt vagyok beteg, mert nem vagyok a toppon lelkileg. Mindig ilyenkor betegszem meg. Valamiféle segélykiáltás lehet ez a lelkemtől a testemen keresztül, hogy igen, kell ez a majdnem egy hét szünet, hogy végre kiléphessek a szürke hétköznapok sivár világából és kipihenhessem magam. Nem tudom, hogy ez mennyire fog sikerülni, ha folyton fulladozom... De igyekszem meggyógyulni. Jövőhéten már úgyis csak 4 napot kell járni, aztán ősziszünet szerencsére.
Tehát a különbség nagy. Rossz volt rájönni, hogy a júliusban nem egy tündérmesébe csöppentem, az a való élet volt, csak volt benne egy ilyen ajándék-epizód, amikor pár órára úgy érezhettem, hogy minden összejött. De az én életemben ez nem így szokott menni. Undorító, mennyire más az írásom hangulata, mint a nyáron volt. Olyan pozitív akarok lenni, mint akkor. Olyan büszke rózsaszínben járó lány akarok lenni, mint akkor... Néhanapján úgy érzem, nem kellene felvennem azokat a rózsaszín cuccokat, mert lelkileg nem illenek hozzám. De dolgoznom kell rajta, hogy a gondolataim is újra olyan derűsek legyenek, mint a ruháim.