I got to be true to myself!

Rossz, hogy csak 2-3 naponta írok, de valahogy így jön össze, nem tudom, miért. Azt viszont meg kell hagyni, hogy jobb lett a kedvem így suli közben. Nagyon-nagyon sokat nevetek a többiekkel. Pont. Nem volt suliban az egyik zavaró ember, így még élvezhető is a dolog. Így kellene mennie mindig. Erősnek, vidámnak, nemtörődömnek kellene lennem, nem ilyen beforduló, antiszociális, gyenge libának, amilyen most vagyok. A nemtörődömöt persze nem a tanulmányi eredményemre értem, bele kellene húznom, az utóbbi időben ugyanis kicsit elendgedtem magam. Ma is írtam egy 1-es biosz dogát, szinte már a sírás kerülgetett a lelkiismeret-furdalás miatt amiért nem tanultam. Ettől függetlenül büszke vagyok magamra, már csak emiatt is. Elhatároztam, hogy kevesebbet fogok káromkodni, csúnyán beszélni. Nem akarok nagyon elitista lenni, de valahogy mindig elriaszt, ha hozzám hasonló lányokat látok, hallok ilyen ocsmányul beszélni... Nekem meg úgyis olyan kivételes kifejezőképességem és változatos szóhasználatom van, hogy ki tudom én fejezni magam szebben és furfangosabban is egy-egy trágár szó helyett. Amúgy tök vicces, hogy egész nap a fejemben volt, hogy miről akarok írni, most meg alíg tudok visszaemlékezni a tervekre... :D
Anyával is jót nevetgéltünk itt az előbb a hagymáskenyér-mohoró-kombón, a Jn-t imádom, és úgy összességében jól érzem magam, leszámítva azt a pár osztálytársat. Komolyan, ki kell iktatnom őket a gondolataimból, ők csak bajt okoznak nekem. Ők a tipikus energiavámpírok számomra, a negatív emberek, akikkel nem éri meg foglalkoznom. Az még mindig nem dőlt el, hogy megyek-e Bécsbe, valószínűleg igen, persze csak akkor, hogyha még a héten ráér befizetni a dolgokat. Egy kis tanácsot szeretnék ide magamnak írni: Menj el Bécsbe (go somewhere new), érezd jól magad, fotózz sokat, és ne érdekeljen az, amit a többiek - főleg ők - gondolnak rólad! Allow yourself to make mistakes!