I got to be true to myself!

Szerintem ember nem tudja elképzelni, mennyire rühellem ezt az érzést. Ez a kérdés minden egyes lélegzetvételemkor eljön és szorít belülről. Utálom. Nem tudom megválaszolni, tanácstalan vagyok, utálom a két végletet is, a válaszokat. Megvannak a válaszok, csak azt nem tudom, melyik a helyes. Komolyan szánalmasnak érzem magam amiatt, hogy ilyeneken rágódom. Annyit tudok, hogy önmagamnak kell lennem, de nem tudom, ki vagyok. Tudom, hogy a különböző szituációkban önmagamat kell adnom, de nem tudom eldönteni, a két vagy több viselkedési formából melyik az, ami hozzám illik. Nálam ez a tinédzser-dolog olyan régen elkezdődött, és azt hittem, 16 éves koromra vége lesz. Erre még csak most jön a fő kérdés, a ki vagyok én. Szeretnék 18 éves koromig bezárkózni és csak olvasni és művelődni és megismerni magam. De nem lehet, mert valami társasági életemnek lennie kell. Meg nekem is szükségem van rá, persze, csak általában én ezt nem úgy képzelem el, mint mások, ebből pedig konfliktusok születnek. A mai napon is sokat gondolkoztam... menjek, vagy ne menjek? Úgy gondoltam, jobb lesz, ha megyek. De még mindig vannak kétségeim. Ma ilyen kedvem volt. Menni akartam, talán menni akarok még mindig. Miért is ne? Ha nem jó, hazajövök és kész. De legalább ott leszek, találkozom mindenkivel, akivel már jó ideje nem, ha meg fergetegesen jó a buli, nem maradok le róla. Jól fogom magam érezni, holnap pedig elkezdek gondolkodni azon, min szeretnék változtatni. Így lesz a legjobb szerintem.

Daisy Lola blogján találtam ilyen évvégi összefoglaló-dolgot, szóval gondoltam megcsinálom ezt, úgyis írni akartam ezekről.

Egy pár dolog, amit soha nem fogsz elfelejteni 2011-ből:
Sok ilyen van, főleg a nyáron történtek ilyenek. A legelső, ami eszembe jut, az az este, amit a rasztákkal töltöttünk, a szülinapom, a többiek szülinapjai, amik nagyon jól sikerültek, a spontán bulik a gödörben, a sok-sok emberrel, a legélvezetesebb partozások. Az a sok ember, akit a nyáron megismertem... Az az este, amikor már majdnem megfutamodtunk az esőtől, aztán végülis egy nagyszerű, élvezetes estét hoztunk ki belőle az esőben táncolás-éneklés kombó segítségével. Azok a külföldi és belföldi utak apával, amiken végig reggae-t hallgattunk és cigiztünk. Minden éneklés és táncolás, ami csak előfordult az évben. Minden könyv, amit elolvastam. Minden zene, amit megismertem az évben. Na meg persze az ausztriai út. Először voltam ilyen király országban.

Kapcsolatok:
Sok embert megismertem, sok barátság köttetett, sok emberrel sokkal jobb viszonyban vagyok. Olyat nem is nagyon tudnék mondani, aki nekem előtte fontos volt, de most már nincs az életemben. Anyával is jobb lett a viszonyunk.
Szerelem-ügyben... Voltak szerelmi vallomások, felejthetetlen közös pillanatok fiúkákkal, volt E, de még mindig nem az igazi. Várnom kell még ezzel, nagyon úgy tűnik. De ki tudja, mi történhet.

A legjobb nap:
Nem nagyon tudnék csak egyet választani, de ami tényleg nagyon-nagyon jó volt, az a szülinapom, és az utána lévő nap(ok). Jó volt minden nyári nap egyébként, jó volt szabadnak és boldognak lenni. Az Ausztriában töltött nap is kivételes volt.

A legrosszabb nap:
Na erre szerencsére nem nagyon tudok mit írni. Nem tudok olyat mondani, ami ebben az évben nagy csapásként ért volna, és nagyon-nagyon örülök ennek.

A legemlékezetesebb pillanat:
Az, amikor észrevettem E-t. Amikor megölelt, és minden egyes pillanat, amíg ölelgetett, puszilgatott, amikor együtt énekeltünk. Akármennyit is jelent ma nekem E, ezeket nem fogom elfelejteni, ezek a pillanatok szinte megváltoztattak, annyira boldog nem nagyon voltam még életemben, mint akkor.

A legjobb barátaid:
Etéren nem történt változás, még mindig H és Em a legjobbak. Persze ott van még An, és mindenki, akire számíthatok.

A születésnapod:
Amint már írtam, az egyik legjobb volt. Voltam apával Aradon, utazgattunk egy jót, cigiztünk, meg minden. Kaptam pár király ajándékot, este pedig parton ünnepeltünk a többiekkel. Beszélgettünk az egyetemista fiúkákkal, ami hatására kicsit változott a véleményem, másnap pedig visszaváltozott, de ez mindegy.

Mit vársz a következő évtől:
Sok-sok változást! Persze legfőképpen azt, hogy végre tisztába jöjjek magammal. Szeretnék új embereket megismerni, jobban tanulni, letenni a nyelvvizsgát, meg még sok-sok mindent.

A suli vége előző évben/a suli eleje ebben az évben:
A suli vége jól sikerült, jó volt a kirándulás, a jegyeimmel úgyahogy meg voltam elégedve, és a végén alig akartam elhagyni a sulit, ugyanis már akkor hiányzott. A 10. évfolyam első féléve elég jól ment, a jegyeim még jobbak, voltak emlékezetes pillanatok suli-szempontból is.

Újévi fogadalmak:
Ezen még gondolkodnom kell... Szerintem nem lesz ilyen, vagy majd útközben eszembe jut valami. :D Majd éjfélkor kitalálom.
Eszembe is jutott egy-kettő így 20 perccel később:
-Több kreatívkodás, zenélés, rajzolás, festés, főzés és olvasás.
-Több sportolás.
-Több punk zene hallgatás, új zenék megismerése.
Tudjátok mit? Legyen 2012 egy punk év, punkabb, mint 2011! A punk zenékkel, a szabadsággal, a DIY-fel és a lázadással.