I got to be true to myself!

Mostanában, ha a szerelemre gondolok, mindig emlékeztetem magam (tudat alatt), hogy mindig tartsam nyitva a szemem és legalább egy lábbal álljak a földön. Én nem akarom, hogy a szerelem elvegye az eszem, nem akarok valaki miatt megváltozni, nekem olyan kell,  aki elfogad olyannak, amilyen vagyok és így szeret. Ez mekkora klisé! De igaz.

Szerintem a szerelmed nem azért van, hogy megváltoztasson és elvegyen belőled, tőled, hanem hogy adjon valamit hozzád, neked, jobbá és egyszerűbbé tegye az életed. Nem mondom, hogy az baj, ha két ember változik a kapcsolatuk hatására, de csak akkor, ha a változás egészséges, természetes. Ha nem kell semmit erőltetni, ha mindkét fél jobb emberré szeretne válni, nem pedig feladni az addigi önmagát.

Vitatkozhatnánk, hogy a szerelem rózsaszín köde pozitív vagy negatív hatással van egy ember személyiségére, de végül is mindegy. A lényeg, hogy megmaradjunk önmagunknak. Az persze elkerülhetetlen, hogy valamit átvegyünk a szerelemünktől és beleépítsük a személyiségünkbe, de ez így nagyon is jól van.