A mai délután kicsit végre az önismeretről, a lelki dolgokról szólt. Kár, hogy most is csak stresszelek a dolgokon... Az iskola kezdetével előjött az idegesség is, amit jelenleg úgy érzem, hogy a megfelelési kényszer alakít ki. Valószínű, hogy mindig is az alakította ki, de most ez egy kicsi más. Próbálom úgy nézni a dolgokat, ahogy elterveztem: pozitívan. De amikor az élet egy nap alatt két ekkora kérdés elé állít, akkor a dolog elkezd frusztrálni.
Vonzás törvénye? Párszor átfutott az agyamon ez a két szó az utóbbi két hét egyes történéseiben... Kérd és megadatik? Volt rá példa. Többek között ma. Ahogy beértem az iskolába, az első dolog (khm, személy) amit (akit) megláttam, az egyik félvállról vett kívánságomhoz tartozik. Rá is nyomta a bélyegét a mai hangulatomra. Nem pozitív voltam, hanem inkább az előző posztban említett zűrzavar jellemezett. Boldognak kellett volna lennem, amiért teljesült a kívánságom? Igen, talán az is voltam. Az egyik szünetben megmagyarázhatatlan érzés miatt, de bekönnyeztem, és ha nincsen ott mellettem 5 ember, akkor elkezdek sírni. Ez az előbb említett érzés pedig talán aboldogság és rémület vegyülése volt. Boldog voltam, mert ott volt, ahogy akartam, és megrémültem, mert a dolgok most valódibbá váltak.
Egész nap ezen gondolkodtam, még sem tudom teljesen felfogni ezt... De annyi kérdésem van még a dologgal kapcsolatban, de a legfontosabb: tényleg így kell lennie?
A másik dolog már egy igazi eldöntendő kérdés. Egy lehetőség. Csak nem tudom, éljek-e vele. A válasz egyértelműen: igen. Csak nem szabad kihagyni az egyenletből a tényt, hogy antiszociális vagyok, és nem élvezem az ilyesmit. Legalábbis nem annyira, amennyire kellene. De ha már szó volt a "kérd és megadatik"-jelenségről, őszintén szólva szerettem volna valami kihívást. Csak tudom, hogy még gyenge vagyok az ilyesmihez. De erősödni csak akkor tudok, ha teljesítem a kihívást. Így most megint az örökös kérdés? Maradjak a komfortzónámban, vagy lépjek már? Minden álmom kilépni a komfortzónából, mégis valami gátol. Tudom, hogy meg kell tennem, de nem vagyok rá képes. Miért nem??
Annyira szeretnék valami jelet, ami segít mindkét esetben. Mert nem tudom a választ.
2012.09.03. 20:44
Két kérdés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gottobetrue.blog.hu/api/trackback/id/tr146040981
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.